HegaSkola
Népzene oktatás hegedű, kontra, brácsa, bőgő hangszereken, gyermek és felnőtt érdeklődőknek. Jelentkezni az „Elérhetőségek”-nél található lehetőségek valamelyikével kell.
Az oktatás célja: hangszeres képzésben már részt vett, alapvető zenei ismeretekkel rendelkezők népzenei szakirányú képzése, hagyományápolás. Olyan zenészek képzése a cél, akik alkalmasakká válnak táncegyüttesek, gyermektánccsoportok, szakkörök kísérésére, táncházi muzsikálásra. Képzési cél még a már meglévő zenekarok műhelyszerű, posztgraduális továbbképzése.
Időtartama: négy félév, félévenként 15 hét, legalább heti egyszer egy óra egyéni foglalkozás.
A képzés módszerei: előadás, hangzóanyag elemzés és lejegyzés, zenekari gyakorlatok, és egyéni hangszeres képzés. Együttes muzsikálás.
I. félév
A hangszeres és a vokális népzene helye a folklórban, egymáshoz való viszonyuk.
Népzenei dialektusok. Táncrendek dialektusonként. Szokásdallamok és egyéb alkalomhoz kötött hangszeres népzene. Egyetemes hangszer-osztályozási rendszer.
A nép hangszerei. Harmonizálási konvenciók a népzenében. Eltérések elemzése a harmonizálási szokásokban, az egyes népzenei dialektusok összehasonlításával. A vonós banda. Dunántúl zenéje. Dunántúli zene díszítésmódjai. Dunántúli zene kíséretmódjai. A dunántúli táncok.
Somogy, Sárköz, Mezőföld, Rábaköz folklórja, kapcsolódások a zenével.
A Dunántúl táncai.
I. félév hangszeres gyakorlatai:
Dunántúli dallamok tanulása, kíséretének gyakorlása. Zenekari gyakorlatok.
II. félév
Madocsai és bogyiszlói népzene, szokásdallamok. Kalotaszeg népzenéje és folklórja. Eltérések elemzése a kalotaszegi dialektuson belül. Alkalomhoz kötött és szokásdallamok Kalotaszegen. Méra népzenéje. Magyarlóna népzenéje. Inaktelke népzenéje. Kalotaszegi román népzene. Kalotaszegi táncok kísérete. Kalotaszegi bandák.
Szatmár népzenéje és folklórja. Szatmári bandák. Szatmári táncok kísérete. Szatmári cigány népzene. A szatmári és szilágysági népzene összehasonlítása.
II. félév hangszeres gyakorlatai:
Kalotaszegi dallamok, és kíséretmódok gyakorlása. Harmonizálás a Kalotaszegi zenében.
Szatmári dallamok, és kíséretmódok tanulása.
Zenekari gyakorlatok.
III. félév
Mezőségi népzene. Középmezőség. Kíséretmódok a mezőségi népzenében. A brácsa és bőgő szerepe, használatmódja. Mezőségi bandák. Szék népzenéje és folklórja. Táncház szervezési szokások. A széki lakodalom hagyományai. A széki táncrend. Széki vokális népzene. Széki szokás és alkalomhoz kötött dallamok. Bonchida népzenéje és folklórja. Bonchidai román népzene.
Magyarszovát népzenéje és folklórja.
III. félév hangszeres gyakorlatai:
Mezőségi dallamok tanulása, a brácsák vonásainak gyakorlása, egyhúros bőgőjátékmód gyakorlása.
Széki táncrend dallamainak tanulása. Díszítések gyakorlása, eltérések elemzése. Zenekari gyakorlatok.
IV. félév
Gyimes és Felcsík népzenéje, folklórja. Az ütőgardonok játéktechnikája. A gyimesi népzene rétegei.
A gyimesi táncrend és kísérete. A népzene lejegyzése. A partitúra leírás technikái. Székelyföld népzenéje
és folklórja. Eltérések a dialektuson belül. Vajdaszentivány népzenéje. Sófalva népzenéje.
Mezőkölpény és Marossárpatak népzenéje.
IV. félév hangszeres gyakorlatai:
A gyimesi játéktechnika. Gyimesi táncrend kíséretmódjai. Felcsíki dallamok tanulása.
Ütőgardon játéktechnikáinak gyakorlása. Székelyföldi dallamok tanulása, a brácsa vonástechnikája.
Zenekari gyakorlatok.
A mezőségi tanulmányokhoz ajánlom:
Hegedűs Zoltán
A népi hegedűjáték módszertani
kérdései
A hangszeres magyar népzene gyűjtése jóval később kezdődött, mint a vokális népzene gyűjtése, ennek ellenére ma már rendkívül sok anyag áll rendelkezésünkre, részben rendszerezett (MTA Zenetudományi Intézet) részben még rendszerezetlen formában, intézmények és magán gyűjtők birtokában. A hangszeres népzenéhez közelítve ami elsőként feltűnik mindenki (hazai és külföldi hallgatók) számára egyaránt, hogy a magyar népzene hangzása merőben különbözik bármi más zenétől (más népek zenéjétől és a klasszikus zenétől is). Magától fogalmazódik meg a kérdés, mi az amitől ennyire nyilvánvalóan más hangzású a magyar népzene minden egyéb zenéhez képest? Mielőtt e kérdésre a választ keresnénk, még tovább bonyolíthatjuk bevezetőnkben a helyzetet azzal, hogy a magyar népzenén belül további nagy eltéréseket fedezhetünk fel az egyes tájegységek között is. Itt most kizárólag abban az összehasonlításban gondolkodunk, ahol ugyanolyan összetételű falusi vonósbandákról van szó, hiszen nyilvánvalóan eltérő hangzás származik a különféle hangszerektől, hangszer összeállításoktól. (Természetesen más a hangzása pl. egy citerazenekarnak, vagy egy vonós bandának.) Ha viszont csak vonószenekarokat hasonlítunk össze akkor is nagyon nagy a különbség, mondjuk egy szatmári banda és egy mezőségi banda hangzása között. Ezekben az összevetésekben a vonós hangszerek használati módjára terelődik a figyelem, amennyiben a kíséret harmonizálási konvenciói, a vonózási technika jelenti majd a fő különbséget. Itt emelhetjük ki a hegedűjáték tájegységenként eltérő sajátosságait, amelyek viszont meghatározó jelentőségűek, egy-egy dallam megszólaltatásában. Összességében ezek a különös a játéktechnikában, harmonizálásban, ritmikai játékban található jellegzetességek azok amitől az egyes tájegységek „felismerhetőek”, illetve megkülönböztethetőek egymástól.
E tanulmány célja néhány tájegység hegedűjátékának különféle módszereit, sajátosságait számba venni.
A hegedű tartása:
Miután valamennyi népzenei dialektusban a hegedűs tartása nagymértékben megegyezik, de legalábbis hasonló, így a népi hegedűjáték technikára általánosan jellemzőnek mondhatjuk, hogy a prímás a hangszert a tenyerébe fekteti, csuklója betörik, a hangszert a csuklóval támasztja, másik végéről a kulcs-csontnak veti. Párnát (azaz vállpárnát) nem használnak, esetenként fekvésváltásnál vállával rászorít a hangszerre.
- kép. Hegedűtartás
Az ujjak a klasszikus hangszertartásnál „laposabban” kerülnek a húrok fölé, melynek nagy jelentősége lesz különböző technikai elemek, díszítések megvalósításánál.
Vonófogás:
Általánosan elterjedt vonófogás a magyar népzenei dialektusokban a klasszikus vonófogáshoz hasonló, ahhoz közelálló módszer. Ami eltérés felfedezhető az a marokfogás, vagyis a játékos a vonót sokkal inkább „marokra fogja”, a hüvelykujj jobban betörik, a többi ujj jobban körbeveszi a kápa részt.
2. kép. Klasszikus vonófogás
Ilyenkor a kisujj többnyire nem támasztja a vonót, a kápa mellett szabadon helyezkedik el.
Több tájegységen is előfordul a vonófogás a „békánál”. Ez esetben a játékos a vonót a hüvelykujjával a kápánál támasztja meg.
3. kép. Vonófogás a „békánál”
Ez a fogásmód nem kifejezetten tájegységre jellemző, mint inkább egyéni, a prímástól függő módszer.
Előfordul még a „német” vonófogás[1], ahol a játékos a vonó pálcáját fogja, fentebb a kápánál. Ez a fogásmód a kevésbé „súlyos” vonóhasználatot segíti elő, mint inkább a finomabb, virtuózabb játékmódot.
4. kép. „Német” vonófogás
Természetesen a hegedülés tartásbeli, vonófogásbeli módszerei nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak, de fontos körülmény, hogy még sem ezek a módszerek azok, melyek alapvetően, elsősorban meghatározzák a zenei, hangzásbeli sajátosságokat, különbségeket. Annál is inkább, mert sok cigányzenész, vagy a mai táncházi muzsikusok is, klasszikus zenei neveltetésen estek át, s ezután fordultak a népzene felé, ma is a klasszikus technikát használva az előadáshoz. Sokan áttértek a paraszti, értsd párna nélküli muzsikálásra, de csak hangzó anyagok alapján nem lehet eldönteni, hogy a muzsikus hangszertartása milyen.
Ezek szerint más módszerek alkalmazásával alakul ki a sajátos semmivel össze nem téveszthető hangzás. A továbbiakban ezekre igyekszünk rámutatni.
Vibrátó:
A vibrált hang képzése jelentősen eltér a klasszikus technikában megszokott módszertől. Általában a hosszú kitartott hangok díszítése történik vibrátóval, amely lehet kis, gyors mozdulat, vagy lassú kissé csúszkáltatott ujj mozgatása csuklóból[2].
Fekvésváltási módok:
Az alapfekvés általában az 1. fekvés, de bizonyos dialektusokban az alapfekvés a 2. fekvés[3]. Ez utóbbi esetben a prímás az első fekvés első hangjaiért „lenyúl”, vagyis első ujjal lecsúszik a hang megszólaltatásának idejére, miközben a csuklót nem mozdítja el, tehát az marad a 2. fekvésben. Például e-húron a fisz és f megszólaltatása történik ezzel a módszerrel. Ennek kottaképét mutatjuk be az [1] és [2] számú mellékletben. A 2. fekvés mint alapfekvés használata elsődlegesen a gyimesi muzsikusokra jellemző, ez azonban nem jelenti azt, hogy kizárólag a gyimesiek játékában jelenne meg. (Ezért is mutattuk be egy bonchidai prímás játékában ugyanezt a módszert, s még ezen felül is sorolhatnánk a példákat, tehát nem egyedi megoldásról van szó.)
- Azonos ujjal történő fekvésváltás
- vonóváltás közben
- egy vonóhúzás alatt
- Váltott ujjal történő fekvésváltás
- vonóváltás közben
- egy vonóhúzás alatt – az elválasztás szünetében
- Üres húr játszása, illetve szünet közbeni fekvésváltás
- a fekvésben lévő hang közvetlen lefogásával – azonos vagy váltott ujjal
- a fekvésben lévő hang elérése csúszással
- Díszítő csúszás
A díszítő csúszás a balkéz azonos mozgása miatt a fél fekvésváltáshoz tartozik. Fél fekvésváltásnál a hüvelykujj nem mozdul az új fekvésbe, csupán a tenyér és az ujjak csuklóból nyúlnak föl és vissza, illetve le és vissza.
Előfordul még, hogy a prímás üveghang megszólaltatása alatt vált fekvést[4]. Előfordul még az araszolgatós fekvésváltás, ahol először a kézfej, utána a hüvelykujj mozdul el.
Díszítések:
A díszítés lehet diatónikus, vagy kromatikus.
Diatónikus díszítésnél mindig a hangsorba beillő hangot használnak, míg kromatikus díszítésnél a hangsortól független kisszekunddal díszít. Kromatikus díszítést a díszítés jele fölé kitett módosító jel jelzi a kottaképen.
Előke:
Hangsúlytalan helyen van, a hangsúlyt előzi meg. Megkülönböztetünk egy, két, vagy több hangból álló előkéket.
Az egyhangos előkéből a leggyakoribb a kisszekundos és nagyszekundos alsó, vagy felső előke.
- ábra. Kisszekundos és nagyszekundos alsó és felső előke, az utolsó példa
felső terces előkét mutat.
A kéthangos előkék közül az alábbi példában a gyakrabban előfordulókat látjuk, ezek több tájegységen is előfordulnak.
2. ábra. Kéthangos előke változatok.
A három- és négyhangos előkék előfordulása ritkább.
3. ábra. Három- és négyhangos előke változatok.
Utóka:
A főhang után következő egy, vagy két hangból álló hangsúlytalan díszítés. Az utókát a főhanghoz kötjük. Ritkán előforduló díszítés fajta.
4. ábra. Utóka változatok.
Felső váltóhang:
Két hangból álló díszítés, a főhang fölé vált nagy-, vagy kisszekunddal, végül a felsőváltóhang terc is lehet. (A kottapélda ebben a sorrendben mutatja be.)
5. ábra. A kottapéldában a felsőváltóhang jelölését látjuk, mellé a részletes kottaképet.
Alsó váltóhang:
A főhang alá vált kisszekunddal, egyszer. Azonos, vagy váltott ujjal valósítható meg, azonban ritka az azonos ujjal, csúszással létrehozott alsó váltóhang.
6. ábra. Alsó váltóhang.
Trilla:
Vibrátóból és az ujjak billentéséből jön létre. Tempója gyors. Lehet felső fél-, vagy egészhangos. Előfordul terces trilla is[5]. Gyakori, hogy a felső trilla a felső váltóhangon végződik.
7. ábra. Nagyszekundos és kisszekundos trilla
Körülírás:
A főhangból indulva először a felső, majd az alsó váltóhang folyamatos összekapcsolása. Lehet egyszeri, vagy többszöri azaz folyamatos. A folyamatos körülírás az egyszeri körülírás többszöri megismétlése egy vonóra.
8. ábra. Egyszeri körülírás jele, és részletes kottaképe.
A folyamatos körülírás az egyszeri körülírás többszöri megismétlése egy vonóra.
9. ábra. Folyamatos körülírás jele és kottaképe.
E tanulmányban összefoglaltuk azokat a technikai, zenei módszertani elemeket, melyek megkülönböztetik a magyar népzenét más népek zenéjétől, és a klasszikus zenétől. Ezen elemek együttese használata, kombinációja ad olyan ízt a zenei hangzásnak, mely egyedivé teszi zenei örökségünket.
Irodalomjegyzék:
- Sárosi Bálint: A hangszeres magyar népzene, Püski Kiadó Kft., Budapest, 1996.
- Vavrinecz András: Vajdaszentiványi népzene, Népzenei füzetek, Hangszeres népzenei példatár, Budapest, 1992.
- Virágvölgyi Márta: Gyimesi népzene I-II., Népzenei Füzetek, Hangszeres Népzenei Példatár, Debrecen, 1989.
- Szalai Zoltán: Felcsíki hangszeres tánczene, ALUTUS, Csíkszereda, 1996.
- Virágvölgyi Márta: Bonchidai Népzene I., Népzenei Füzetek, Hangszeres népzenei példatár, Székesfehérvár, 1991.
- Hegedűs Zoltán: Népzenei lejegyzések, kézirat, 2018.
Mellékletek
[1] Sebes csárdás, Virágvölgyi Márta: Gyimesi népzene II., Népzenei Füzetek, Hangszeres Népzenei Példatár, Debrecen, 1989.
A bekarikázott kottarészletek mutatják be a 2. fekvés, mint alapfekvés alkalmazása mellett, az 1. fekvésben szereplő hangok lejátszását, Halmágyi Mihály gyimesi prímás játékában.
[2] Gyors csárdás, Virágvölgyi Márta: Bonchidai Népzene I., Népzenei Füzetek, Hangszeres népzenei példatár, Székesfehérvár, 1991.
A bekarikázott kottarészletek
mutatják be a 2. fekvés, mint alapfekvés alkalmazása mellett, az 1. fekvésben
szereplő hangok lejátszását, Pusztai Endre bonchidai prímás játékában.
[1] Ilyen vonófogást használt Codoba Martin magyarpalatkai prímás.
[2] Ez utóbbi különösen jellemző Széken.
[3] Ilyen például a gyimesi muzsika, ahol a 2. fekvés az alapfekvés.
[4] Például Vajdaszentiványon Horváth Elek prímás.
[5] Jellemzően Mezőségen, Székelyföldön.
Népzene oktatás a Csoóri pályázat támogatásával:
Pályázati azonosító: CSSP-ZENEOKTAT-2022-0208
A HegaSkola a több évtizedes oktatási tevékenységét alapul véve a 2022-es Csoóri Pályázatnak segítségével, ez évben is folytatta. Ezt a képzést is nagymértékben segítette ezen pályázat, az anyagi háttér megteremtésével.
Az oktatás alapfeltétele, az egyéni hangszeres órák tananyagának kidolgozása volt, az alábbi oktatási feladatok szerint:
- Vajdaszentiványi népzene egyes típusainak dallamai és játékmódjuk:
vonások pl. korcsos, sebesforduló, verbunk. - Somogyi ugrós dallamok
- Bonchidai dallamokból válogatás
- Kalotaszegi dialektussal való ismerkedés
- dúr akkordok, és módosításai, pl. A, A7, D, D7, G, G7, E, E7, E3, E2, H, H7, C, C7, F, F7, stb.
- moll akkordok
- Széki népzene egyes típusainak zenei kíséretmódja: vonások pl. négyes,
csárdás, lassú, porka, hétlépés, sűrű tempó, ritka tempó - Ördöngősfüzesi dialektussal való ismerkedés
- Az egyes dallamok akkordozása: négyes, lassú, csárdás, porka, hétlépés,
sűrű tempó, ritka tempó dallamai - Stílusimeret, video és hangzóanyagok tanulmányozása
- Zenekari gyakorlatok
- Technikai gyakorlatok, vonókezelés, balkéz technika
- Hegedű technikai alapok
- Balkéz, jobbkéz technika, skálák gyakorlása
- Gyermekdalok, játékok zenéi
Mindezek teljesítése olvasható a résztvevők évzáró dokumentumaiban, amennyiben ezekből a feladatokból az egyes hallgatók és ahogyan kivették részüket. Az évzáró dokumentumok (mellékletben) tükrözik az egyes oktatási tevékenységek végrehajtását egyénenként.
A pályázat tette lehetővé ezek megvalósításán felül az oktatás egyéb dologi kiadásainak fedezését is, pl. fűtés, világítás, kották nyomtatása, videofelvételek, fényképek készítése.
